Hivatkozás

Az alábbiakban azon személyiségeket mutatjuk be, akiknek gondolatait idézzük weboldalunkon.

Ha a “+” ikonra kattintatsz lenyílik egy mező, ahol elolvashatod a legfontosabb információkat.

dr.Kalocsay Géza

 

kalocsai2

 Kalocsay Géza dr.[1] (Beregszász1913május 30. – Budapest2008szeptember 26.) labdarúgó, labdarúgóedző. A prágai Károly Egyetmen jogi diplomát szerzett. Csehszlovák és magyar válogatott. Az első válogatott labdarúgó, aki világbajnoki ezüstérmet szerzett, csehszlovák színekben, az 1934-es olaszországi világbajnokságon. Játékos pályafutása után sikeres edzőként dolgozott több országban is. A magyar labdarúgóedzők egyik kiemelkedő alakja volt. Halálakor a legidősebb válogatott labdarúgó volt.

Játékosként:

Szülővárosában kezdi az aktív labdarúgást. 1932-től öt idényen át Prágában játszott. Ezzel egyidőben a prágai Károly Egyetem joghallgatója volt. 1935-ben Közép-európai kupagyőztes, 1936-ban csehszlovák bajnok. A csehszlovák válogatottban 3 alkalommal szerepelt. Tagja az 1934-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett csapatnak. Bár pályára nem lépett – vetélytársa a kor egyik legjobb balszélsője Antonín Puč volt -, de érmet kapott.

1937 és 1939 között Franciaországban Lilleben játszott, ahol a második idényben a francia kupadöntőben másodikak lettek. Tagja volt a francia ligaválogatottnak is.

Ezt követően három magyar csapatban szerepelt. Kispesti játékosként lett kétszeres magyar válogatott, a Ferencvárossal pedig magyar bajnok. 1943-ban újpesti játékosként fejezi be a játékos pályafutását.

Edzőként:

1946-tól 35 éven át hat országban dolgozott. Legkiemelkedőbb edzői eredményei: a Partizan Beograd-dal jugoszláv kupagyőztes, a Standard Liège-zsel belga bajnok, az Újpesti Dózsával KEK elődöntős, a Górnik Zabrze-val kétszeres lengyel bajnok és egyszeres lengyel kupagyőztes volt. Ez a csapat lett utána KEK döntős a következő idényben. Utolsó edzői állomásán az egyiptomi Al Ahly Nationalnál is sikeres: kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes. Magyarországon dolgozott: Nyíregyházán, Pápán, Debrecenben, Szegeden, a Vasas Izzónál, Pécsett, Újpesten, az FTC-vel, a Videotonnal és az MTK-VM-mel. Összesen 230 magyar bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.

1954-ben a világbajnokságon Sebes Gusztáv tanácsadója volt.

Az alábbi képen Kalocsay Géza 1934-ben nyert ezüst érme látható.

DSC00154

 

Bukovi Márton

bukovi1

Bukovi Márton, (Budapest, 1903. december 10.[3] – Budapest, 1985. február 11.) 11-szeres válogatott labdarúgó, középfedezet.

Klubcsapatban:

Bukovi Márton játékosként is nagy volt. Kevesen tudják, hogy az Ékszerészek II. osztályú csapatában játszott. Olaszországból jött haza 1926-ban, mert nálunk ekkor vezették be a profizmust, és itthon szerette volna kamatoztatni a képességeit. Elment tehát a Hungária útra, és ott próbajátékra jelentkezett. Feldmann Gyula edző még nem ismerte a fiatalembert. Fél órán át figyelte minden mozdulatát. Az ideges Bukovi nyilván nem azt nyújtotta, amit tudott, mégis elkeseredett, amikor Feldmann így szólt hozzá: – Menjen haza fiam. Meg kell még erősödnie. Egy év múlva jelentkezzék. Bukovi szó nélkül elment, de nem haza, hanem a szomszédba a Fradihoz. A zöld-fehérek edzője Tóth-Potya István volt. (aki mellesleg Feldmann sógora) Ő tárt karokkal fogadta. Egyenesen az irodába vitte, ahol azonnal szerződtették. Nem telt bele fél év, Feldmann is rájött a tévedésére. Befutott az élvonalba, s válogatott is lett. Középfedezet volt. Ez a poszt akkoriban a csapat gerincét jelentette. A védőjáték és a támadások szervezése, a csapatmunka irányítása egyaránt ebbe a feladatkörbe tartozott. Igazi hadvezérként tevékenykedett a pályán. Európa legképzettebb középfedezetei között tartották számon.

Szakirodalmi munkássága: Ifjúsági labdarúgók edzése c. könyv, (1954) mely angol és német nyelven is megjelent.

A válogatottban:

Történet:

Szövetségi kapitánysága alatt, 1956 szeptemberében, Moszkvában a félelmetes erejû szovjet válogatott volt az ellenfél. Élén Jasinnal és Sztrelcovval. Hatalmas küzdelmet látott a több, mint százezer (!) nézõ.

1:0-ra gyõzött a magyar válogatott Czibor góljával.

Bukovi, szövetségi kapitánykodása alatt pl. a Népstadionban, jól ismert jelenet volt, hogy amikor már nem bírta az idegeskedést a padon, felállt és bement a folyosóra és ott gyújtott rá egyik cigiről a másikra. Így történt a Luzsnyiki-Stadionban is, 0:0-s mérkőzésállásnál. Azért füllel, a külső hangorkánból ítélve, próbálta követni a mérkőzés menetét. A magyar gólt természetesen nem hallhatta meg, mert annál a hazai közönség egyáltalán nem ujjongott.

Mivel harsány üdvrivalgást sem hallott, ami a szovjet gólra utalt volna, a mérkõzés végén 0:0-s döntetlennek könyvelte el önmagában az eredményt.

Nagyon örült és boldogan gratulált az öltözőbe vonuló játékosoknak. Azután segítőtársa, Sós Károly edző kezeit szorongatva megkérdezte:

– Karcsi, ugye jó eredmény a döntetlen Moszkvában? –

– Döntetlen? – csodálkozott Sós. Mirõl beszélsz? Hiszen gyõztünk 1:0-ra.

– Jó ég, ez nem lehet igaz! – kiáltott fel Bukovi. Nem hiszem.

Alig lehetett meggyõzni, hogy tényleg gyõzött a magyar válogatott.

[/spoiler]

[spoiler title=”Arancsapat”]

Arancsapat:

aranycsapat

Legnagyobb sikerei:

  • Aranyérem az 1952. évi helsinki olimpián (A döntőben 2:0 Jugoszlávia ellen.)
  • Aranyérem az 1948-1953-as Európa-kupában (Ötcsapatos sorozat, körmérkőzéses rendszerben).
  • Anglia – Magyarország 3:6, London (1953) (A sportág kitalálói azelőtt sohasem vesztettek a Wembley-ben a kontinensről jött csapat ellen.)
  • Ezüstérem az 1954-es svájci világbajnokságon (A döntőben 2:3, az NSZK ellen.)

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)

Az összeállítás:

1 Grosics Gyula – kapus (1926)

2 Buzánszky Jenő (Kazal) – jobbhátvéd (1925)

3 Lóránt Gyula – középhátvéd (1923–1981)

4 Lantos Mihály – balhátvéd (1928–1989)

5 Bozsik József (Cucu) – jobbfedezet (1925–1978)

6 Zakariás József (Zaki) – balfedezet (1924–1971)

7 Budai László (Púpos) – jobbszélső (1928–1983)

8 Kocsis Sándor (Kocka) – jobbösszekötő (1929–1979)

9 Hidegkuti Nándor (Öreg) – hátravont középcsatár (1922–2002)

10 Puskás Ferenc (Öcsi, Sváb) – balösszekötő (1927–2006)

11 Czibor Zoltán (Bolond, Rongylábú) – balszélső (1929–1997)

Kovács Ferenc

Kovács Ferenc:

kovács ferenc

2010. január 7-én, ünnepelte 76. születésnapját Kovács Ferenc, klubunk tiszteletbeli elnöke.

„Huszonhárom évet futballoztam az MTK-ban” – mesélte Feri bácsi egy korábbi, vele készített interjúban. „Még ’negyvenhétben fedezett fel egy Molnár nevű férfi, amikor a Kossuth Előre nevű kölyökcsapattal megnyertük a mezítlábas bajnokságot. Micsoda meccsek voltak azok! A csepeli Neményi pályán (a későbbi Papírgyári pályán) játszhattunk, szinte valamennyien futballisták szerettünk volna lenni. Nekem sikerült. Hívtak a BKV Előrébe, de aztán nem ott, hanem az MTK-ban kaptam igazolást. Attól kezdve a Hungária körúti pálya volt a második otthonom. Kétszer nyertem bajnokságot, kétszer KK-t és döntőt játszhattam a KEK-ben” – emlékezett a hajdani Kovács III, aki talán nem is gondolt rá, mennyi minden kimaradt a zanzásított emlékezésből, milyen nagyszerű pillanatoknak volt – játékosként is – tanúja.

Hogy, mást ne mondjunk, játszott azon a bizonyos, 1955. január 9-i, Budapesti Honvéd – Vörös Lobogó 9:7-es mérkőzésen, amelyet minden idők legpazarabb magyar bajnokijának tartunk – alkalmasint persze a nemzetközi összehasonlításban is alig van párja.

A jelen futballbarátainak talán azt érdemes szem előtt tartania, olyan volt ez, mintha manapság a Chelsea és a Manchester United találkozna: a Honvéd és az „Emtéká” is bizonnyal ott volt Európa legjobb öt klubcsapata között. Az előző évről elhalasztott, hóban vívott, tulajdonképpen tét nélküli találkozón nem a hideg miatt volt piros az Üllői úti (!) pálya 25 000 nézőjének tenyere. A két csapat (Bp. Honvéd: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó, 27. p.), Kovács – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Babolcsay. Bp. Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II, Börzsei, Lantos – Kovács I, Kovács III – Sándor (Gál, 33. p.), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár.) bombaformában játszott. Puskás négy, Kocsis három, Tichy két gólt vágott az egyik oldalon, Hidegkuti szintén négyet, Sándor „Csikar” kettőt, Kárász egyet a másik csapatból. Hogy milyen idők voltak azok, milyen futballban lett kifogástalan úriember Feri bácsi, arra példa: a 19. percben a Vörös Lobogó, Sándor két remek góljával már 3:1-re vezetett: Lóránt Gyula „büntetett”, úgy letalpalta Csikart, hogy szegény egy darabig sántikált, majd lejött. Lóránt megúszta a kiállítást, Pósa játékvezető nem küldte le az Aranycsapat és a Honvéd középhátvédjét. Kalmár Jenő, a kispestiek edzője azonban a maga módján „igazságot tett”: lecserélte védőjét.

De, emlékezhetünk a nemzetközi sikerekre is: az 1963-64-es kiírásban, az MTK elképesztően jó meccsekkel masírozott végig a Kupagyőztesek Európa-kupájában. A kék-fehérek számára a Szlavia Szofia és a Motor Zwickau (az NDK-sok ellen Feri bácsi gólt is szerzett) még csak a „bemelegítést” jelentette, majd jött a negyeddöntőben a Fenerbahce – a törökök ellen harmadik meccsen, Rómában kellett kivívni a továbbjutást. Az elődöntőben a Celtic három:nullra győzött Glasgow-ban, de innen hallgassuk Feri bácsit: „Életem egyik legnagyobb futballélménye volt a Celtic elleni KEK-elődöntő. Három:nullára kaptunk ki Glasgow-ban, de ott én és Sándor Csikar nem játszottunk, a visszavágóra viszont mindketten felépültünk. Bakos Blumi, a mi legendás intézőnk bement a skótok elnökéhez, s arról érdeklődött, hol legyen az esetleges harmadik meccs, ha mi is három nullára nyerünk. A skót úriember nevetve tessékelte ki Blumit, mondván, ne viccelődjön vele… Igaza lett, négy nullára nyertünk, mi mentünk tovább, én meg persze felpiszkáltam Bakos Blumit, s arra biztattam, menjen be megint a skót direktorhoz, s mondja meg neki, milyen bölcs, előrelátó ember…”

És ez még csak az elődöntő volt, jött a finálé Brüsszelben, a Heysel-stadionban! A lisszaboni Sporting ellen (MTK: Kovalik – Keszei, Danszky, Jenei – Nagy, Kovács – Sándor, Vasas, Kuti, Bödör, Halápi) döntetlenre, 3:3-ra végződött az első meccs, majd két nappal később, Antwerpenben, a portugálok nyertek 1-0-ra. Kár…

Feri bácsinak a válogatottság sem maradt ki az életéből. Ma sokan talán azt mondják „csak” egyszer játszott a legjobbak között – no, de milyen vetélytársai voltak! „Az ötvenes években szinte lehetetlen volt bekerülni az Aranycsapatba, ha Zakariás Jóska sérült volt, klasszisok vártak beugrásra. Szojka Ferenc, Berendi Pál, Bundzsák Dezső, Kotász Antal, hogy csak néhány nevet említsek” – meséli erről a korszakról, egyáltalán nem elégedetlenül. Azért persze a címeres mezben is tudott sikeres lenni: tagja volt a római olimpián bronzérmet szerző csapatnak, amelyben a fradista Vilezsál Oszkárral alkotott remek fedezetpárt. Még majd’ félévszázad elmúltával is, sokaknak, sokféle válasza van arra, miért kapott ki a dánok elleni elődöntőben a magyar csapat. Feri bácsi is úgy emlékszik, talán, ha Volentik Béla maradhat a kispadon, előbbre juthattak volna…

De, ezzel már elérkeztünk a kispadok világába, az pedig egy másik, igaz, a játékos-pályafutáshoz hasonlóan szép mese…

Feri bácsi játékosként emtékás volt, majd’ negyedszázadon keresztül futballozott kék-fehérben. Aligha csodálhatja bárki is, hogy a Hungária úton kapott először edzői feladatot is. Nem is akármilyet! 1965-ben, harmincegy évesen – egy évvel a KEK-döntő után! – az utánpótlásnál kapott feladatot, de 1968-ban már a nagycsapat kispadján ülhetett.

Ne feledjük, játékos korban volt még, alig harmincnégy esztendősen!

Az MTK a hatvanas évek közepén-végén a bajnokságban hírnevéhez méltatlanul szerepelt, pedig „nagy nevek” (dr. Lakat Károly, Hidegkuti Nándor, később dr. Kalocsay Géza) irányították a csapatot. Közéjük került az újonc edzőnek számító Kovács Ferenc, aki nagy meglepetést okozva tette le a névjegyét: az NB I-ben évről-évre a 9-10. hely körül szerénykedő gárda megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát! A klubnak az 1958-as bajnoki cím után ez volt az első hazai sikere, és utána is hosszú szilencium következett Verebesék 1987-es bajnoki címéig.

A bajnoki sikertelenség miatt azonban a kupagyőzelem – majd a következő szezonban a kupaelődöntő, pontosabban a bombaerős Dózsa ellen elbukott elődöntő – sem jelentett menlevelet. Megkezdődött az edzői szakma velejárójának tekinthető országjárás, amelynek első állomása, az Egri Dózsa (1970-72) után hál’ Istennek a Videoton SC következett.

A hetvenes évek elején Feri bácsi korábbi csapattársa, Kovács Imre, majd a tavaly elhunyt Kalocsay Géza vezényelte a Vidit. „Kacsa bácsi” helyére érkezett 1972 nyarán Kovács Ferenc – egy olyan csapathoz, amelyről, még a legelfogultabb szurkolók sem állíthatták, hogy a főváros centrikus magyar labdarúgás legszűkebb elitjébe számított. De, ez hamarosan nem lehetett kérdéses!

Feri bácsi erős keretet „örökölt”, hiszen a Videoton első „aranycsapatának” máig megsüvegelt ászai közül Kovács József, Karsai László, Nagy II János, Wollek Tibor, Szalmásy Tamás, Tieber László, Fejes Gábor, Hartyáni Gábor, Nagy III János és Burka Imre már az előző idényben is játszott, és a későbbi sikeredzővel együtt érkezett klubunk történetének egyik legjobb kapusa, Kovács László is. De, olyan csapatot, amelynek stílusa van, amely a korszak két nagyágyújának, az Újpesti Dózsának és a Ferencvárosnak is egyenrangú ellenfele, amelynek tulajdonképpen bajnokságot kellett volna nyernie 1976-ban – Feri bácsi csinált.

A magyar labdarúgás megunhatatlan és kiapadhatatlan folklórjában jól ismert történet, miként „kellett” a Ferencvárosnak nyernie a bajnokságot, miért nem végezhetett a „vidéki” Videoton a tabella tetején.

A legtöbb emlékező a mindent eldöntő, Üllői úti, Ferencváros – Videoton (1-1) játékvezetőjét, Müncz Györgyöt okolja – de csacskaság lenne azt hinni, hogy a bármennyire is rutinos, jó bírónak számító Müncz 1976 Magyarországán egyedül dönthetett ilyen fontos kérdésben.

Tieber „Laca”, a róla megjelent portrékönyvben így emlékezett: „Az utolsó előtti fordulóban találkoztunk az Üllői úton a Fradival. Gyakorlatilag az a mérkőzés döntötte el a bajnoki cím sorsát. A zöld-fehérek egy ponttal vezették előttünk a tabellát. Egy győzelemmel tehát megelőztük volna őket. Nekik jó volt a döntetlen is, hiszen az utolsó fordulóban Zalaegerszegre mentek, mi meg Szegedre.

Két sima mérkőzés: nekik is, nekünk is. Magyarán: el kellett érni, hogy a Ferencváros legalább döntetlenre kihúzza a saját otthonában. Nagy nehezen, de sikerült. Nem a játékosoknak, hanem Müncz György játékvezetőnek és Kutas István MLSZ-elnöknek. Ők ketten döntöttek a sorsunk felöl, vélhetően magasabb politikai utasításra. Szalmásy Tomi góljával 1:0-ra vezettünk. Ekkor Kovács Józsi – nagyjából 18 méterről – rúgott egy hatalmas gólt, amint Müncz, se szó, se beszéd, érvénytelennek nyilvánított. Aztán Májer Lajost állították ki, a labda elrúgásáért. Kábé öt méterre pöckölte el a bőrt mérgében, szegény Lajos. Nem sokkal később Ebedli is elrúgta a labdát, csakhogy az Üllői úti villamosok közé. Az ő kiállítása azonban – láss csodát – elmaradt. Aztán a vége előtt nagyjából negyed órával Pusztai Laci kiegyenlített. Döntetlent csináltak a Fradinak, az egész ország tudta! Magyarán: csalás!”

Feri bácsi emlékei hasonlóak: „Bevallom, ma is dühös leszek, ha eszembe jut, hogy hetvenhatban elvették tőlünk a bajnoki címet. Éppen úgy jártunk, mint ötvennégyben az Aranycsapat. Máig előttem van Müncz György játékvezető arca, olyan eleven a kép, ahogy az Üllői úton toporzékolnak a játékosaim a dühtől. Az történt, hogy Müncz sporttárs szépen elvezette a sorsdöntő meccset. Nem adott meg egy szabályos gólunkat, a Fradinak viszont megítélt egy szabálytalant, ráadásul kiállította Májer Lajost, és így maradt az egy:egyes döntetlen. A záró fordulóban a Ferencváros hetvenötezer forintért vette meg a zalaegerszegi meccset. Szőcs János barátom akkor a ZTE edzője volt, őt hívtam fel telefonon, aki csak annyit mondott a meccs előtt: “sajnálom, Feri, a fiúk már megegyeztek afradistákkal…”

A következő bajnokságban még Kovács Ferenc ült a Vidi kispadján – csapatunk a 6. helyen végzett – majd átadta a helyét Lantos Mihálynak, ő pedig a Vasashoz, majd a válogatotthoz szerződött.

Angyalföldön nem túl hálás feladatot kapott. A piros-kék klub centenáriumi évében bajnokságot nyerő csapatát vette át. „Csak” ötödik lett végül, de azért annak a szezonnak is van pozitívuma: Feri bácsi felfedezte és a Fáy utcába vitte Kaposvárról a későbbi Pazar csatárt, Kiss Lászlót.

A fájó emlékű argentínai világbajnokság után már a válogatott kispadján találjuk. A feladat ismét nem túl hálás, hiszen a szövetség a korszak legjobb játékosait eltiltotta.

Olvassuk ismét, hogy emlékezett a harminc éve történtekre Feri bácsi, egyik interjújában: „Engem majdnem akaratom ellenére neveztek ki szövetségi kapitánynak! Behívattak az úgynevezett Fehér Házba, ott ültek az elvtársak, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aztán Kutas István, az MLSZ elnöke, s azt mondták: nézze, Kovács, maga lesz a kapitány, ha akarja, ha nem. Akkor már négy éve dolgoztam Baróti Lajos mellett pályaedzőként, így logikusnak tűnt a választás. Csakhogy, mi Argentínában alaposan leszerepeltünk, és ezt most nem csak a pályán elért eredményekre értem. Az a kudarc közös bűn, a játékosoké, de legalább annyira a vezetőké is. Ott kezdődött az egész, hogy nem sokkal a vébé előtt átszervezték a válogatott programját. Így kerültünk az adidas egyik edzőtáborába, ahol műfüvön kellett futballozniuk a fiúknak, Várady Béla súlyosan meg is sérült. Aztán folytatódott a szervezési káosz azzal, hogy játszanunk kellett Londonban azzal az angol válogatottal, amely nem is jutott ki a világbajnokságra. Jól elvertek minket, kikaptunk négy egyre, de ez a meccs nem csak ezért maradt emlékezetes. Fazekas László felesége és Törőcsik András menyasszonya a tiltás ellenére a csapattal utaztak Angliába, és egy furcsa lopási ügybe keveredtek. Ilyen előzmények után érkeztünk Argentínába, ahol szinte az első nap azt olvasták a játékosok a helyi sportújságban, hogy melyik válogatott mennyi pénzt keresett a részvétellel. Nálunk meg két fillért sem kaptak a gyerekek. Lett ebből akkora balhé, amelyet soha sem felejtek el. Ma már elmondhatom, ütésre lendültek a kezek, és egy szikra hiányzott a verekedéshez. Pedig az a válogatott igenis továbbjutási eséllyel utazott Dél-Amerikába, még akkor is, ha Argentína, Olaszország és Franciaország szerepelt a csoportunkban. Aztán meg, a vébé után, pártutasításra kellett lemondanom több remek játékosról, amolyan hallgatólagos megállapodás volt ez a politikai és a futballvezetés között. Kitudódott a botrány, és ezért az elvtársak fejeket követeltek. De ennek ellenére nem vallottam szégyent kapitányként, igaz, az Eb-re nem jutottunk ki, de legyőztük a szovjeteket, az NDK-t, sőt Helmuth Schön nyugatnémet szövetségi kapitány búcsúmeccsén Frankfurtban sem vallottunk szégyent, noha ez a találkozó köd miatt félbeszakadt. Mégis leváltottak, mert lefejezték az egész futballvezérkart. Akkor már Buda István államtitkár, a sporthivatal elnöke irányított, és Kutas helyett Szepesi György lett az MLSZ elnöke. Vele állapodtam meg arról, hogy lemondok. Cserébe csak annyit kértem, hogy engedjenek külföldre dolgozni. Nem így történt. Becsaptak, és egyszer csak Debrecenben találtam magam, a kispadon.”

Három év debreceni edzősködés után – ismét csak azt mondhatjuk, hál’ Istennek – újra a Vidi következett. Szemezgessünk ismét Feri bácsi emlékei között:

„Amikor Debrecenből visszatértem Fehérvárra, és átvettem azt a Vidit, amely bundameccsel maradt bent, hiszen pénzért vette a bennmaradást jelentő szombathelyi meccset, egyetlen dolgom volt: felrázni a csapatot. Elmondtam az öltözőben, hogy uraim, ez az utolsó lehetőségük. Visszahoztam Győrből Burcsa Győzőt, és végül a harmadik helyet szereztük meg. Így indultunk az UEFA-kupában. Sokan emlékeznek rá, hogy a csehszlovák Dukla Prahával kezdtünk, és az ellenfél játékosa, bizonyos Urban ziccert rontott Fehérváron. Ez volt a rajt, továbbléptünk, Párizsban pedig leiskoláztuk a PSG-t. A franciák alighanem a mai napig emlegetik, hogy egy ismeretlen magyar csapat háromszor verte el őket, hiszen itthon kettő nullás vezetésünknél köd miatt félbeszakadt a visszavágó, de a megismételt meccsen is nyertünk egy nullára. Amikor jött a harmadik fordulóban a jugoszláv Partizan Beograd, láttam a fiúkon, hogy elképesztően idegesek. Na, mondtam magamban, ki kell találni valamit. A meccs napján odaszóltam a buszsofőrnek: “Te, Imre, tudsz szerezni szex-videokazettát?” Ô meg bólogatott, és ebéd után szépen besétáltunk a fiúkkal a Videoton kultúrházába, bezárkóztunk, és én bekapcsoltam a videót… Délután öt nullára győztünk… A folytatásban a Manchester Uniteddel nem voltunk egy súlycsoportban, ott csak egy esélyünk volt, bekkelni kint és itthon. Tudtam, ha tizenegyesekre kerül sor, Disztl Peti kivédi a szemüket. A Manchester ívelgetett, mi meg folyton lesre állítottuk az angolokat. Tartalékosan is sikerült a bravúr, a Zseljeznicsar ellen pedig megint velünk volt a jó isten. Szarajevóban a visszavágón Csuhay Jóska három perccel a vége előtt lőtte a továbbjutást érő gólunkat. A döntőre gyakorlatilag elfogytunk, de hiába kaptunk ki itthon három nullára, Madridban azért megmutattuk, hogy mit érünk. Májer Lajos góljával nyertünk.”

No, de ezt a történetet alkalmasint minden szurkolónk kívülről fújja – még azok is, akik még meg sem születtek a nyolcvanas évek közepén.

Ettől szép a futball, ettől fantasztikus a Vidi története. Ettől? Tőlük. Közöttük is, elsőként az egyenlők között, Kovács Ferenctől.

Holits-Mamusich:A modern futball elmélete

Az MLSZ pályázatot írt ki szakkönyvkiadásra. Ennek a pályázatnak volt a nyertese a Holits-Mamusich szerzőpáros.

A könyv a Stíluselmélet alapműve. Gondolkodási rendszere a mai napig helytálló. Az Aranycsapat által szabadalmaztatott “visszavont centerjáték” ebben a könyvben került dokumentálásra, már 1936-ban.

A szerzők a könyv írásakor nem is tudták, de a futball következő 25 éves fejlődését vizionálták könyvükben.

holics

 

Holics Ödön

Holits Ödön, (Tótkomlós, 1886.[1] december 7. – Budapest, 1970. április 5.) válogatott labdarúgó-kapus, távolugró olimpikon, labdarúgó-edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya.

Labdarúgóként:

1903 és 1905 között a MÚE játékosa volt. Legjobb eredménye a csapattal az 1904-es idényben elért negyedik helyezés volt. Ugyanebben az időszakban volt négy alkalommal válogatott is. 1906 és 1912 között az MTK-ban szerepelt. Tagja volt az 1907–08-as bajnokcsapatnak. Az 1909–10-es idényben nem lépett pályára

Atlétaként:

Részt vett az 1908. évi nyári olimpia játékokon, Londonban. A távolugró versenyben a 14. helyen végzett 6.54 méteres eredményével. 1909-ben országos bajnokságot nyert, mint az MTK versenyzője.

Edzőként:

Labdarúgó-edzői pályafutását a MAFC csapatánál kezdte. 1922 és 1924 között az Újpesti TE edzőjeként egy-egy második és harmadik helyezést ért el a bajnokságban. Eközben Kiss Gyula szövetségi kapitány mellett a válogatottnál is edzőként tevékekedett és így tagja volt az 1924. évi párizsi olimpián részt vevő küldöttségnek. A végső győzelemre is eséselyesnek tartott válogatott az egyiptomi válogatott ellen 3–0-s vereséget szenvedett és kiesett a további küzdelmekből. Az egyiptomi csapásként ismerté vált bukás után Kiss Gyula lemondott, de a csapatnak még volt egy barátságos mérkőzése a hazai, francia csapattal. Ezen az egy mérkőzésen Holits szövetségi kapitányként irányította a válogatottat.

Az 1925–26-os idényben ismét az Újpest vezetőedzője volt. Ezt követően dolgozott a Nemzeti SC csapatánál is. 1923-ban, 1924-ben és 1928-ban a magyar bajnokságok szünetében dolgozott Svájcban is

Mamusich Mihály

Mamusich Mihály, Mamuzsich (Szabadka, 1888. szept. 28. – Bp., 1956. nov. 26.): újságíró, sportvezető.

Unokatestvére ~ Tibor evezős. Újságíróként 1909-től 1911-ig a Bácskai Napló, 1919-től 1944-ig a Nemzeti Sport munkatársa. A Nemzeti Sport főmunkatársaként, ill. a labdarúgórovat vezetőjeként tudósított az 1924. évi párizsi, az 1928. évi amszterdami és az 1936. évi berlini olimpiáról. 1930-ban az egyik első rádiótudósítóként a genfi Bajnokok Tornájáról, a győztes Újpest mérkőzéseiről tudósított. Sportvezetőként 1921-től 1922-ig a Magy. Labdarúgó Szöv. (MLSZ) válogató bizottságának tagja, 1927-ben alelnöke. A Magy. Atlétikai Club (MAC) ún. Régi Gárdájának tagja. 1912-től 1920-ig a Kir. Magy. Közalapítványi Ügyigazgatóság munkatársa. 1920-ban ügyvédi vizsgát tett; 1945 után vállalati jogtanácsos.

Művei:. Hogyan futballozzunk? A modern futball elmélete és gyakorlata (Holits Ödönnel, Bp., 1936). Kéziratban maradt műve: A m. labdarúgás útja a pesti grundtól Wembley-ig. 

dr.Kovács Ferenc: Alakzat vagy rendszer

dr.Kovács Ferenc:

alakzat v rendszer

1945-ben jelenet meg az Alakzatelmélet alapműve, az “Alakzat vagy rendszer”.  A szerzőről további információ nem áll rendelkezésünkre.

Pillinger Mihály

Pillinger Mihály:

Az MTK elnüke 1974-78 között. A magyar labdarúgó tradíció kutatója, sport – polihisztor.

Kiss Gyula

Kiss Gyula:

kiss gyula

Életpálya:

Visszavonulása után sportújságíró lett.

Játékosként:

A 33 FC csapatában játszott, mint középfedezet. 1903 és 1906 között 4 alkalommal szerepelt a válogatottban. Határozottan szerelő, erőteljes, gyors, pontosan adogató játékos volt. Hosszú szöktetései rendszeresen gólhelyzetbe hozta a csatárokat.

Edzőként:

Mielőtt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megindította volna a nemzetek közötti mérkőzéseket, több alkalmi mérkőzést játszott a magyar válogatott. Először nem volt szövetségi kapitány, még válogató bizottság sem, a kiküldöttek tanácsa állította össze a csapatot. A rendszeres nemzetközi mérkőzéseknél már nehézkesnek bizonyult a szavazás, mert nem a legjobbakat hozta össze a csapatba. A bizottsági válogatók mellé kapitányt választottak, aki intézte a kijelölt csapat sorsát. Tárgyilagosság hiányában a válogató bizottság megszűnt, ezért a legjobbnak tartott szakemberre bízták a válogatást, ő lett a szövetségi kapitány. A szövetségen belüli – hatalmi – irányvonalaknak köszönhetően egy-egy vereség után a válogató bizottság vissza-vissza tért.

Két alkalommal a válogatott szövetségi kapitánya volt. Az első világháború után nehéz körülmények között vette át a kapitányságot. Megkezdődött a játékos-vándorlás. Az MTK alap megszűnt, vegyíteni kellett a csapatot. Teljesítménye nagyon változó eredményeket hozott. Nevéhez fűződik az 1924-es olimpián elszenvedett – a külföldi vándorokkal vegyített, tehát kellően fel nem készült, nem egységes csapat – egyiptomi csapás és 1927-ben a franciák legyőzése 13–1-re. Teljesítményébe beleszámítanak azok a mérkőzések is, amikor egy napon két válogatott mérkőzés volt és a másodikon nem ő állította össze a csapatot.

 

Mándi Gyula

Mándi Gyula:

mándi

Klubcsapatban:

Az MTK-ban kezdte pályafutását. Mándi az MTK fénykorában olyan játékosokkal alkotott csapatot, mint Plattkó Ferenc, Guttmann Béla, Sebes Gusztáv , Kalmár Jenő, Schlosser Imre, Barátky Gyula és Sas Ferenc. Játéka stílust teremtett. Nem hatalmas előre rúgásokkal tisztázott, mint kortársai, hanem “észhátvéd”-ként jó helyezkedéssel és rövid ámde annál gyorsabb és pontos paszokkal indította társait. Kilencszeres bajnok és 324-szer lépett pályára. 1923-ban az év játékosa. Egy térdsérülés megtörte karrierjét 1924-ben, 1937-ben véglegesen visszavonult.

Válogatottban:

Németország ellen debütált Fogl Károly bekkpárjaként. Tagja volt az 1924-es olimpiai futball válogatottnak, játszott mindkét mérkőzésben és így részese volt az “egyiptomi csapásnak”. 1934-ben szerepelt utoljára a válogatottban, 31 mérkőzésen lépett pályára. Legjobb mérkőzése: 1931. április 12-én Svájc ellen nyújtotta (6-2).

Edzőként:

Visszavonulás után az Aranycsapat korszakában kezdett edzősködni, Sebes Gusztáv munkáját segítette. 1958-ban a brazil América FC edzője lett. Guttmann Béla és Kürschner Izidor után egy újabb egykori MTK játékos kezdet munkába Dél-Amerikában. 1959 és 1964 között Izrael szövetségi kapitánya volt. 1960-ban az Ázsia kupában pedig az utolsó csoportkörig vezette a csapatot és ezüstérmes lett.

Baróti Lajos

baróti

Baróti Lajos (szül. Kratochfill Lajos, Barót, 1914. augusztus 19. – Budapest, 2005. december 23.) magyar labdarúgó, edző. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, atyja Kratofil Dezső pedagógus, testvére Baróti Dezső irodalomtörténész. Unokája Váczi Eszter énekesnő (Jazz+Az).

Játékosként:

1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében. Ebben a csapatban töltötte el majdnem teljes játékos-pályafutását. 1946-ben hagyta el Szegedet és a Győri ETO csapatában játszott két évig, ahol befejezte aktív pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. Játékosként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1935-ben pedig a főiskolai világbajnok csapat tagja volt. Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett.

Edzőként:

A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri Vasas ETO edzéseit, majd 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, ahonnan egy évvel később a Budapesti Vasas edzéseit. Első jelentősebb edzői sikereit evvel a klubbal érte el, amikor 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar labdarúgó-bajnokságot és egyszer a Magyar Népköztársaság Kupáját. 1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett, az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett a válogatottal. 1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica Lissabon vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől.

1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, 2004-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.

 

Szabó János

szabó

Szabó János (Szőny, 1917. jan. 8. – Bp., 1986. nov. 29.): kosárlabdaedző, testnevelőtanár, szakíró. 1940-ben a Testnevelési Főisk.-n (TF) testnevelőtanári, valamint labdarúgó és kosárlabda mesteri oklevelet szerzett.

1936-tól 1940-ig a Testnevelési Főisk. Sport Club (TFSC), 1940-től 1948-ig a Bp. Sport Egyesület (BSE) kosárlabdázója. 1939-ben az Európa-bajnoki 7. helyezett csapat tagja. 1939-től 1948-ig 10-szeres m. válogatott. 1953-tól 1958-ig a m. női válogatott edzője, 1958-tól 1960-ig Egyiptomban edzősködött. 1956-ban az Európa-bajnoki 2. helyezett m. női válogatott, 1956-ban az m. bajnok Műegy.-i Atlétikai és Futball Club (MAFC) edzője. 1967-től 1977-ig a Magy. Kosárlabda Szövetség orsz. szakfelügyelője. 1977-ben nyugdíjazták. Mesteredző.

– Főbb művei:

A kosárlabda technikája és taktikája (Balogh Gyulával, Bp., 1943); Kosárlabda (Bp., 1948); Zóna és zóna elleni játék a kosárlabdában (Bp., 1952); A kosárlabdaedzés alapjai (Hepp Ferenccel, Páder Jánossal, Bp., 1955); A kosárlabdázás módszertana (Bp., 1961); Kosárlabda ABC (Bp., 1972). [/spoiler]

Páder János

Páder János:

páder

Vecsésen született született 1926-ban. A kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben tanult, ahol Szántó Károly legendás hírű osztályában végzett 1945-ben. Tagja volt az iskola atlétikai csapatának. A tanítóképző kitűnő légköre, nagyszerű tanárai mellett talán a sport is tette, alig várta a nyári szünidő végét, annyira jól érezte magát Félegyházán, emlékezett vissza évtizedekkel később a félegyházi évekre. A Testnevelési Főiskola elvégzése után Tulit Péter szerette volna, ha visszatér tanítani az iskolába a tanítványa, de ő a TF tanársegédi állását választotta. A tanítás mellett kosárlabda edző lett, 1950-ben került az akkor alakuló Honvédhoz, csapatával 12 bajnoki címet szerzett. Ő irányította 1951 – 64 között a magyar kosárlabda válogatottat is, amely 1953-ban Moszkvában a második, 1955-ben Budapesten Európa bajnok lett. Vezetésével a Honvéd férfi kosárlabda csapata 1955-ben veretlenül szerezte meg a bajnoki címet. Ezzel a mai napig utolérhetetlen teljesítménnyel kiérdemelte a mesteredző címet. Kosárlabda edzői sikerei mellett a Testnevelési Főiskola Sportjáték Tanszékén is gyorsan haladt előre a tanári ranglétrán, 1959-től már megbízott tanszékvezető. A kosárlabdázással kapcsolatos tankönyveit a mai napig használják az egyetemi oktatók. 1962-ben az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) Szakszövetségi és Módszertani Osztályának vezetésével bízták meg. Ezt a szakterületet 24 éven keresztül irányította. 1972-től főosztályvezető, majd 1974-től az OTSH elnökhelyettese. 1962 és 1980 között ő volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tikára, majd 1980-tól 1986-ig (nyugállományba vonulásáig) alelnöke. A magyar olimpiai csapatok operatív vezetője volt Tokióban, Mexikóban, Münchenben, Montrealban és Moszkvában. Vezetőként közreműködött több Nyári Univerziádén és sok sportág Világ- és Európa Bajnokságán. Komoly érdemei voltak a versenysport jól működő utánpótlás-nevelési rendszerének kialakításában, s abban az országos akcióban, amely kiszélesítette a sportpályák, futófolyosók, uszodák, tanuszodák építését a hetvenes években. Nem tartozott közvetlen OTSH elnökhelyettesi feladatkörébe a sporttudomány és sportorvoslás felügyelete, de a nyolcvanas évek elején, jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően lehetőséget teremtett fiatal és tehetséges sportorvosok és sportkutatók külföldi tanulmányútjához. 1974-ben segítette a Tulit Péter Nemzetközi Diák Tornászverseny létrehozását, amelyen ma már négy földrész 28 országa vesz részt. A versenyen, melyre különdíjat alapított, amikor tehette, személyesen is részt vett. Nevéhez gazdag szakírói tevékenység fűződik, „az ördög a részletekben van” alapon mindent tudni és befolyásolni akart, ami a magyar versenysportban, különösen az olimpiai felkészülésben előfordulhatott, és ezt a magyar sportolók sikerei igazolták. 

Verebes József

verebes 4

Verebes József (Budapest, 1941. március 23. –) magyar labdarúgó, edző, mesteredző. Az 1980-as évek elejének győri aranycsapatának a vezetőedzője volt. Edzőként bajnok volt az MTK-VM-mel, később a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt.

Játékosként:

Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később híres válogatott labdarúgók lettek. 1952-ben Verebes is a Bp. Kinizsi (FTC) igazolt labdarúgója lett. 1961-ben három mérkőzésen az élvonalban is szerepelt. 1962-ben elhagyta a Ferencvárost és egy idényt az Oroszlányi Bányászban játszott. A következő évtől ismét a fővárosba igazolt. 1964-ig a BVSC labdarúgója volt, 1965-ös és 1966-ös idényben a Ganz-Mávag, 1967 és 1970 között a Budafoki MTE csapatában szerepelt. Az aktív labdarúgást a Középítők csapatában fejezte be 1971-ben.

Edzőként:

Visszavonulása után először a budapesti 43. sz. Állami Építőipari Vállalat sportszervezője lett. 1978-ban a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett (labdarúgó szakedző). 1977 és 1978 között az MLSZ játékvezető edzője volt. 1978-1979-ben a másodosztály Kecskeméti SC vezetőedzőjeként dolgozott. Egy rövid sülysápi edzői munka után a Videoton vezetőedzője lett.

1981-ben a Rába ETO szerződtette és az itt töltött öt esztendő pályafutásának legsikeresebb időszaka. Első két idényben bajnokok, majd kétszer másodikok, végül harmadikok lettek a bajnokságban. 1982-ben 19 év után lett újra vidéki győztes a labdarúgó bajnokságban és először neki sikerült azt egyszer megvédeni is. Ebben az esztendőben az év edzője lett, Győrben pedig Pro Urbe-díjjal jutalmazták tevékenykedését.

1986-ban átcsábították az akkoriban általában a kiesés ellen küzdő MTK-VM-hez. Itt is sikerült véghez vinnie a győri bravúrt és első idényében, 29 év után újra bajnoki címet szerzett a kék-fehér csapattal. E két páratlan sikerből ered edzői beceneve: Mágus. 1987-től mesteredzői címet kapott. Eközben 1987 januárjától augusztusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. 4 mérkőzésen: 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlege. Az 1988-1989-as idényben a kék-fehérekkel bronzérmesek lettek a bajnokságban. A következő idényben úgy lettek ezüstérmesek, hogy már az utolsó előtti fordulóban is megszerezhették volna a bajnoki címet, amit végül az utolsó fordulóban az Újpesti Dózsa szerzett meg jobb gólkülönbséggel (1 góllal volt jobb!).

1992-ben Kispestre szerződött, ahol 8 mérkőzésen (6 bajnokin) irányította a csapatot és idő előtt távozni kényszerült, majd a csapat Martti Kuusela vezetésével bajnok lett. 1993 szeptembere és 1994 júniusa között is szövetségi kapitány volt tíz mérkőzésen át. Egyetlenegy győzelem mellett, két döntetlen és 7 vereség volt a mérlege. Ugyanez időben ismét Győrben dolgozott az ETO-nál, szerényebb eredményekkel, mint korábban: ötödik lett a csapat a bajnokságban. 1996 tavaszán néhány mérkőzés erejéig a Vasas edzője volt. 1998-1999-ben ismét a Videoton vezetőedzője lett.

2001-ben UEFA ‘A’ diplomás edzői oklevelet szerzett, majd Magyarországon az elsők között teszi le a ‘Pro’-fokozatot is. 2005-ben a megyei másodosztályban szereplő Diósd szakmai igazgatója lett. 2005-2006-ban televíziós szakkommentátor. 2007-ben Újbuda-Lágymányosi TC-nél szakmai vezetőként tevékenykedett, majd a klub Váccal történő egyesülése után a Vác-Újbuda LTC vezetőedzője lett.

2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

2009 áprilisában a Nagytétény-Erőmű SE BLSZ I. osztályú csapatához került szakmai tanácsadóként, majd vezetőedzőként.

 

Nádori László

Nádori László (Kisláng, 1923. január 11. – Tapolca, 2011. április 18.) magyar testnevelő tanár, sportpszichológus, sporttudós, politikus, a biológiai tudomány doktora. Fő kutatási területe a sportpszichológia, az edzésmódszertan és a sportelmélet volt. 1989 és 2001 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja, valamint 1996 és 2001 között a Magyar Sportszövetség elnöke. 1990 és 1998 között a Szabad Demokraták Szövetsége jelöltjeként országgyűlési képviselő.

nádori

A magyar labdarúgó tradíciótól idegen gondolkodási rend egyik bevezetője, Csanádi Árpáddal együtt. Edzéselmélet könyvében definiált téves gyűjtőfogalmait több sportági szakíró is átvette, melynek eredményeképpen a sportági szakkönyvek eltértek saját hagyományaiktól.

Egyik kedvenc tanítása, amit többnyire az Analizáló gondolkodást hirdető szakemberek mondanak az iskolabefejzés végén, amikor is rengeteg tárgyi tudással tömték tele a hallgatók fejét.

  • Én adtam a tudást! Te integráld a tudást, amit kaptál!

Értsd: Én, mint oktató tárgyi tudást adtam neked. A te feladatod. hogy teremtsd meg az infók közötti kapcoslatot. Ha nem jól csináltad, akkor így jártál!

 

Albert Flórián

albertAlbert Flórián (Hercegszántó, 1941. szeptember 15. – Budapest, 2011. október 31.[1]) az egyetlen magyar aranylabdás válogatott labdarúgó, a Nemzet Sportolója. Becenevei Császár és Flóri voltak.

Az 1950-es évek végétől az első kiemelkedő képességű játékos. Nagyon fiatalon lett elismert labdarúgó. Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta a kapu. Önéletrajzaiban önkritikusan megemlíti, hogy nagyon szeretett játszani, de nem szeretett edzeni. Életpályája konfliktusokkal terhelt volt. 1974. március 17-én fejezte be az aktív játékot.

1958-ban, 17 évesen lett válogatott játékos. Előtte 25 évvel történt hasonló eset. Az egyre eredményesebb csatársornak nem sokkal később már ünnepelt csillagává nőtte ki magát. 1959. június 28-án mutatkozott be a válogatottban Svédország ellen. A mérkőzés 3–2-es magyar sikert eredményezett. 1959. október 11-én Belgrádban, élete harmadik válogatott mérkőzésén három gólt is szerzett a jugoszláv válogatott ellen. Ezután eredményes volt Svájc és az NSZK ellen is.

1960-ban bekerült az olimpia magyar válogatott keretébe is, a tornán a bronzérmet szerezték meg. A válogatott csoportelsőként jutott az elődöntőbe, ahol azonban Dániától vereséget szenvedtek, majd a bronzmérkőzésen 2–1-re győzték le Olaszországot. Albert 5 gólt szerzett a torna során: egyet India [3] ellen, valamint kettőt-kettőt Peru [4] és Franciaország [5] ellen. Az 1966-os világbajnokságon kiemelkedő játékot produkált, amire felfigyelt az európai sportsajtó. 1969. június 15-én Koppenhágában a Dánia elleni világbajnoki selejtezőn súlyos sérülést szenvedett. 1974. május 29-én elbúcsúzott a válogatottól is. Pályafutása alatt 75 válogatott mérkőzésen 32 gólt szerzett.

 

Varga Zoltán

varga-zoli 8

Varga Zoltán (Vál, 1945. január 1.[1] – Budapest, 2010. április 9.) magyar olimpiai bajnok labdarúgó, csatár, labdarúgóedző, a Ferencvárosi TC örökös bajnoka. A Győri ETO FC szakmai igazgatója volt. 1977-ben elvégezte a kölni labdarúgó edzőképző főiskolát.

A válogatottban [szerkesztés]

1964 és 1968 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és 2 gólt szerzett. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapat tagjaként debütált a válogatottban. 1966-ban részt vett az angliai világbajnokságon, de sérülése miatt nem léphetett pályára.

1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja. Négyszeres olimpiai válogatott. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián is a keret tagja volt, de a mérkőzések megkezdése előtt elhagyta az olimpiai tábort és nem tért vissza Magyarországra.

 

Tóth János

Születési adatok: 1959. szeptember 10. /Gyöngyöspata/

Végzettség: PhD. testnevelő tanár, labdarúgó szakedző

Edzői fokozat: labdarúgó szakedző ’MsC’, UEFA. „PRO”- licenc

Anyanyelv: magyar

Idegen nyelv: angol középfok „C”, német alapfok, orosz alapfok

toth-janos

Egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem Budapest, Testnevelési és Sporttudományi Kar /TF/, Sportági Intézet, Sportjáték Tanszék

Több ezer testnevelő téves képzésért felelős oktató.

Az utánpótláskorú labdarúgók felkészítésének szakmai követelményei című egyetemi jegyzete filozófiai értelemben ellentmond a magyar labdarúgó tradíció tanításainak, így méreg a magyar labdarúgásra.

Feleki László

feleki

Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9. — Budapest, 1989. július 7.), magyar író, újságíró.

1928-ban Budapesten érettségizett. Már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927-től). Harcolt a második világháborúban és 1944-ben fogságba esett.

1945-től a Népsport-nál dolgozott, 1949-ben a főszerkesztője lett. A futball vébé elvesztése miatt, az egyik bűnbaknak kiáltották ki. Távoznia kellett a sportlaptól.

Ezt követően a Ludas Matyi főmunkatársként tevékenykedett, 1968-as nyugdíjazásáig. Több népszerű lapnak dolgozott rendszeresen (Új Tükör, Élet és Irodalom, Képes Sport, Film Színház Muzsika).

A Színházi Adattárban tizenhárom bemutatóját regisztrálták. Ezek többségében társzerzőként jeleni meg a színlapon. Két előadás viszont Fellegi Lászlót jelöli meg szerzőként. Ezek a következők:

Rablótámadás. Irodalmi Színpad – 1959. június 12.

Jó éjszakát felnőttek, a Holdban vagytok már? Bartók Színpad – 1962. március 8.

Népszerűvé váltak ironikus versei, és humoreszkjei. Aforizmái ma is aktuálisak, népszerűek.

A filmgyártáshoz egyetlen alkalommal sikerült közel kerülnie. Az 1965-ben bemutatott Tilos a szerelem című film forgatókönyv írója volt.

Főbb labdarúgó műve:

A WM rendszer

 

Titkos Pál

titkos

Titkos Pál, Titschka (Budapest, Kelenvölgy, 1908. január 8. – Budapest, 1988. október 8.) világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó.

Klubcsapatban:

1926-ban mutatkozott be az akkor induló profi élvonanalban a Budai 33 színeiben. 1929-ben igazolt az MTK profi csapatába, a Hungária együttesébe, ahol 1940-ig játszott, annak feloszlatásáig. Összesen 231 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 95 gólt szerzett, 2 bajnoki címet szerzett (1935-36, 1936-37) és egy magyar kupa győzelelmet (1932). Az MTK örökös bajnoka.

Az 1936-37-es győztes bajnoki idényben az év labdarúgója lett.

A válogatottban:

1929 és 1938 között 48 [1] alkalommal szerepelt a válogatottban és 13 gólt szerzett.

Tagja volt az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett válogatottnak. Az első két mérkőzésen (Holland-India 6-0, Svájc 2-0), még a hat év kihagyás után a válogatottba újra meghívott Kohut Vilmos játszott a belszélső poszton. A svédek elleni elődöntő mérkőzésen már ő szerepelt a csapatban és egy egyéni akció végén ő szerezte a csapat vezető gólját (2-1). A mérkőzést végül is 5-1-re nyerte a magyar válogatott és magabiztosan jutott a döntőbe. Az 1938. június 19-én, Párizsban megrendezett Olaszország elleni döntőn is pályára lépett. A végül 4-2-re elveszített mérkőzésen ő lőtte a két magyar gól közül az elsőt.

Edzőként, sportvezetőként:

A második világháború után az újraszervezett MTK edzője volt 1946-47-es idényben. 1959 és 1962 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője volt. Összesen 113 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.

1957 és 1959 között az Egyiptomi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyiptom rendezte a 2., az 1959-es afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornát amit megnyert és ezzel kétszeres tornagyőztes lett.

1979-től az MLSZ Edzői Tanácsadó Testületének volt a tagja.

 

Szűcs Gyula

Szűcs Gyula, (1912. július 24. – ? ) labdarúgóedző, 1961-től mesteredző.

Pályafutása: 

1945–46-ban a Kőbányai Barátság, 1957-ben a Szombathelyi Haladás edzője volt. Először az 1959–60 idényben dolgozott Újpesten és rögtön bajnokságot nyert a csapattal, melynek ez volt az első bajnoki címe Újpesti Dózsa néven. 1960 és 1962 között az MTK mestere volt. Itt a legjobb eredménye egy bajnoki harmadik helyezés volt az 1960–61-es idényben. 1962–63-ban ismét Újpesten volt edző és a bajnokságban harmadik lett a csapattal. 1964-ben a Komlói Bányász, 1970-ben a Dunaújvárosi Kohász, 1971–72-ben a VM Egyetértés vezetőedzőjeként dolgozott. 1973-ban harmadszorra lett az Újpesti Dózsa vezetőedzője és ismét bajnok lett a csapattal. Edzői pályafutásának utolsó állomása a Békéscsabai ESSC volt 1975–76-ban. Összesen 245 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.

x
Neked mit hozott a Mikulás?
Mi egy ingyenes futballoktató weblappal leptünk meg téged! Tanulmányozd és sajátítsd el azt a tudást, amit ingyen kínálunk neked weboldalunkon.